A 30Y zenekar hivatalos fóruma

[30Y Endy]

Nem akarom nagyon túlragozni.

Elindult a tavaszi turné. Jó megint színpadon állni.
Voltunk/leszünk egy csomó ismerős koncerthelyszínen, meg voltunk/leszünk pár tök ismeretlenen is. Egyszerre tanulságos, fura, bizsergető, felemelő és elbizonytalanító készülni egy mr2 rádiós felvételre, vagy egy MűPa szentimentáléra. A mi kis koszos, takarítatlan, lepukkant próbatermünkből belepottyanni a csillogó, patinás, diófaburkolatú világokba, aztán utána hazajönni, és itthon érezni magunkat igazán otthon, holott oda is odavarázsoltuk másfél órára azt a kitakarítatlan életet, ami a miénk, és mindenki otthona lett arra a röpke kilencven percre.

Jó érzés, hogy kilenc év után is meg tudunk lepődni dolgokon. Hogy ennyi idő sem elég ahhoz, hogy ne tudnánk évekre előre, mennyi tartalék, kipróbálni való ötlet, vágy van még bennünk ezekre az instant másfél órákra. Jó érzés szembesülni vele, hogy előrefelé hajózva még most is inkább esendőek, mint magabiztosak vagy kimértek vagyunk. Jó érzés lemenni Kesztölcre, és a Papát halálra dobálni hógolyóval, amikor a két rivális csapat közé beszorulva a nagy fekete, fém tartóvázas hátizsákjával bénán kalimpál, és moccanni sem tud. És megint csak jó érzés utána hazajönni Pécsre, ahol télen is plusz hat fok van, és tavaszi napsütés.

Jó összekülönbözni, hogy aztán lehessen mit megbeszélni.
Jó megbeszélni dolgokat, hogy aztán lehessen min összekülönbözni, és minden pillanatunkban beszippantson magába mások világának színes és definiálhatatlanul eltérő forgataga. Jó érzés egyszerre félni a változástól, a változatlanságtól, és a megváltoztathatatlanságoktól, mert abból szivárvány nő ki.
Jó szerelmesnek lenni, és tavaszi pikniket tervezgetni, amikor bekukkant az első csalóka napfény a márciusi reggeleken.

Jó utálni a hideg februárt, hogy lehessen örülni, ha vége van.
_________________
Titánpárt
Kar a karé, láb a lábé, láb a karé, karalábé.