A 30Y zenekar hivatalos fóruma

[30Y Endy]

Mindig gondolkodtam rajta, hogy aki szeretne valamit aláíratni, vagy beszélni velünk pár szót, az zömmel miért nem koncert előtt jön, amikor még fittek és frissek vagyunk, nem pedig épp oxigénhiányos agyhalálban lihegünk a backstage-ben. Persze nyilván megvan a varázsa annak is, hogy rögtön a koncert eufóriája után rápakol az ember még egy adag instant élményt az estéjére, de az valahogy mégsem ugyanaz, amikor egy apró mosollyal meg két firkantással kap valaki fél percet, mint mondjuk amikor Ócsárdon flangáltunk, és egyszerűen csak ott voltunk egymásnak, és kész. Persze nem ugyanaz a hely, meg nem ugyanaz az idő sem, de azért mégiscsak jó érzés, ha bevillannak néha ilyen morzsák. Legutóbb Székesfehérváron. Ahol ropitolvajkodtunk a Zazával a félbemaradt koncert után. Van valami ott a levegőben.

Szóval a klotyóban koncert előtt fél órával odajött hozzám egy húsz év körüli srác némi iróniával, hogy nem-e valami zenekarban játszok-e, mondjuk a Quimbyben. Az ember ilyenkor apró szemöldökmozgásokkal tarkítva visszamosolyog, ha épp nincs semmi frappáns válasza, szóval apró szemöldökmozgásokkal tarkítva visszamosolyogtam, és mondtam, hogy olyasféle. Aztán utána már komolyabban mosolygott, ha van egyáltalán ilyen, legalábbis a fricska eltűnt a tekintetéből, és megkérdezte hogy van-e pár percem. Ez nyilván pikánsabb lett volna, ha a épp női wc-ben vagyunk, de azért rávágtam, hogy hogyne. Szerette volna, ha írok egy sms-t egy lánynak. Mondom, jó. Kérdezem, hogy az ő nevében, vagy a sajátomban. Azt mondta, hogy a sajátomban, mert szeretne vele összejönni, és ez biztos jó pont. Na jó, mondom, de mégis mire gondolt. Rám bízza, de valami szépre. Akkor megkérdeztem tőle, hogyha ötös skálán kellene meghatározni az ismeretséget, amit eddig elértek, akkor hány pontot adna maguknak. Azt mondta, olyan kettőt. Sajna nem valami gyorsan pötyögök, pláne nem az új csúcsmodelleken - az én leharcolt, beragadt nyomógombú telefonjaimhoz képest mindegyik az -, úgyhogy bő negyed óra volt, mire benyomkodtam az üzenetet (kétszer véletlenül kitöröltem az egészet félúton, egyszer meg felhívtam valakit, amikor be akartam tenni egy zárójelet). Valami olyasmi volt, hogy "Szia, Endi vagyok a 30Y-ból. Itt állok Mikivel a klotyóban, aki azt mondja, hogy ötös skálán kettőnél álltok az ismerkedésben, és azt reméli, ha írok neked egy sms-t, akkor ez háromra fog változni. Én szurkolok neki így kézmosás után. Hajrá!", vagy valami efféle. Tegnap megkeresett a srác az iWIW-en.