A 30Y zenekar hivatalos fóruma

[30Y Endy]

"Van kertem, a kertre rogyó fák
suttogva hajolnak utamra,
és benn a dió, mogyoró, mák
terhétől öregbül a kamra."

(Kosztolányi)

____________________________________________________________

2000

- Megalakul a 30Y.
- Jobb ötlet híján egy szombathelyi buszjárat nevét vesszük kölcsön. A busz időközben megszűnik, a zenekar időközben elindul.
- Hét tagúak vagyunk, két női vokállal és egy hegedűvel kiegészülve.
- Elkezdünk dalokat írni.


2001

- Januárban felvesszük az első négy számos demónkat. Zólyom utca, fűtetlen, kongó próbaterem a buszpályaudvar szívében. Azóta persze rég lebontották. A lemeznek egy sárga papírlap a borítója, rajta egy nagy 30Y-os pecsét, valami fura betűtípussal. Az ipszilonnak gyűrűje van, mint a Szaturnusznak. 200 példány, ha készült belőle. Ma már relikvia. Nekünk sincs belőle. Sárga lemez lett a neve.
- Május 25-én túl vagyunk életünk első koncertjén. Pocsékul sikerül, de legalább hazai pályán debütálunk.
- Elkezdjük járogatni az országot a dalokkal.
- Megnyerünk egy tehetségkutató fesztivált. A díjátadót nem tudjuk megvárni, mert aznap este is játszunk valahol. A telefonos hírre koccintunk egyet az öltözőben.
- Először szereplünk tévében.
- Egy hegedűvel kevesebben vagyunk.
- Először van hivatalosan koncertszervezőnk. Nagyjából fél évig működik vele a dolog, aztán tovább már önerőből megyünk. Némi tanulságot leszűrünk, némi naivitást és idealizmust pedig magunk mögött hagyunk.

2002

- Havonta két-három koncertünk van.
- Többször előzenekaroskodunk.
- Eljutunk néhány fesztiválra, többek között először játszunk a Művészetek Völgyében, ami azóta is legendás, kedvenc helyünk.
- Elkészül a második négy számos demó, immár stúdióban, profi körülmények között, rendes utómunkálatokkal. Lemezcímre persze megint semmi ötletünk. A stúdiós srácnak mindenre van hangutánzó szava: a metálgitár "dzsidzsi", a doblepörgetés cinekkel "strátussz-tussz-tussz", a lemezünk szerinte "rapacsi". Rábólintunk.
- A zenekarból elmennek a vokalista lányok is. Ősz környékére alakul ki a mai ötös felállásunk.
- Először kapunk kollektíven gyomorrontást romlott babgulyástól. A Tisza holtágában fekvő bokrokat azóta se feledjük.


2003

- Külföldi meghívások: Szlovákia, Ausztria. A németországi Radio Bizarre 30Y-t játszik. A hazai regionális rádiók is kezdik felfedezni a dalainkat.
- Csinálunk egy-két angol nyelvű dalt a külhoni fellépések okán. Itthon talán ha háromszor játsszuk őket. Nem érezzük a sajátunknak.
- Néhány kisebb fesztiválon már nagyszínpadra kapaszkodunk. Persze kora délután, kevés ember, szembetűző napsütés. Mi annak is örülünk.
- Igyekszünk sok-sok koncertfelvételt csinálni. Emlékbe is, tanulságképpen is.
- Testületileg Linzben töltünk három napot. Életreszóló élmény.

2004

- Megismerkedünk Chris Dahl-lal. Ő az a párizsi zenész, aki képes felülni egy szál gitárral a repülőre, hogy vadidegen helyeken, vadidegen emberekkel zenélhessen. A Frankofón heteken penget és előad pár 30Y-dalban, a mi pedig eljátsszunk pár számot tőle. Vele. Neki. Azóta barátok vagyunk.
- Csinálunk egy újabb négy számos demót. Ülünk felette. Nem érezzük jónak. Ami bosszantóbb, hogy leginkább feleslegesnek tűnik. Minek egy harmadik ilyen. Hova jutunk vele. Mi lett az előző kettővel. Mit ér egy ilyen négy évnyi zenélés lenyomataként. Ilyeneken gondolkodunk. Mozgósítunk minden tartalékot, de stúdióra, nagylemezre így se futja. Kitaláljuk, hogy csinálunk egy koncertfelvételes nagylemezt. Három teljes koncertet rögzítünk, és kiválogatjuk a 13 legjobbnak tűnőt abból a kéttucat dalból, ami akkortájt repertoárban van.
- Elkészül néhány egyszálgitáros dal. Még mi sem tudjuk, hogy később önálló koncertek fognak erre épülni.
- Decemberre már komoly, előzenekarosdiban végigtolt őszi turné van mögöttünk. A turné zárásaként bemutathatjuk a PeCsa színpadán az első hivatalos albumunkat, az Egy perccel továbbot. Először játszunk több ezer ember előtt. Nem vagyunk megilletődve. Jó érzés.


2005

- Elindul a zenekar fóruma. Költői véletlen folytán pont április 11-én. Páran regisztrálnak, klikkelnek, csevegnek. Nem tudják, hogy pontosan mi is ez. Mi se. De vadászunk mindenkit, hogy itt is lehet barátkozni. Velünk is, meg egymással is. Nemsokára néhány tucat fórumozó már nap mint nap itt cseveg egymással.
- Tömérdek koncertünk van. Kezd csiszolódni a holdudvar a zenekar körül. Saját hangosítás, saját szervező, állandó bérelt mikrobusz, sofőrrel, meg minden efféle. Elkezdjük (be)látni, hogy mennyi minden más kell a zenélésen kívül a koncertekhez.
- Az egyszálgitár-dalok szentimenálé koncertté növik ki magukat. Akusztikus gitárok, perka, kiegészítő hangszerek, vendégzenészek, könnyed hangvétel, áthangszerelt számok, meg egy csomó olyan, ami a rendes programban nincs is benne. Ősbemutató Ócsárdon.
- Ócsárd egy kezdeményezés. A mai napig nem tudni, micsoda. Leginkább tábor, száz-százötven embernek egy hosszú hétvégére. Emukkal, szarvasokkal, halastavakkal, fákkal, sátorokkal, esti 30Y-koncertekkel, tábortűzzel, csípős babgulyással, csocsóasztalokkal, sok beszélgetéssel, sok italozással. Bensőségességel. Névadásban mindig jók voltunk, itt a Mélyvíz fesztivál nyert.
- Koncerteken már pötyögjük az új dalokat, megy a tesztelgetés. Az első lemez anyaga négy évet érhetett, a második összesen kilenc-tíz hónapot, hát dolgozgatunk vele, élőben is.
- Elkészül az első videóklipünk. Hosszas hercehurcák után kapjuk csak meg a forgatási helyszínt, mert úgy érezzük, nekünk feltétlenül kell páternoszter a dalhoz. Az meg Pécsen csak a bíróság épületében van, amit elég szigorúan őriznek. Aztán minden összejön, és mi nagyon büszkék vagyunk. A klipet persze sehol nem játsszák. Legalábbis jó darabig.
- Év végén stúdiózás.

2006

- Megjelenik a második albumunk. Van hozzá kiadónk. Van hozzá önálló lemezbemutató turnénk. A lemez nem pont olyan, mint amilyennek megálmodtuk. A felvételek még mindig nomád körülmények között, a próbateremben készülnek, de most az egész utómunkát egy külsősre bízzuk. Nagyon inspiratívan kreatív, néhol önkényesen ott is átírja a dalokat, ahol mi nem kérjük. Hosszú idők távlatából nézve: igaza volt. Ma már tudjuk, hogy az ilyet hívják zenei producernek. Akkor persze bosszankodtunk.
- Évi hatvan koncertünk van.
- Kezdenek megismerni minket az ország keleti részén is, ahová az első pár évben nagyon nehezen tudtunk eljutni.
- Elkészítjük a második videóklipünket. Mivel az elsőt nem szerettük, mert nem adott vissza minket, most élőben forgatunk, koncerten. A Bogozd ki nagy siker. Igaz, még nem most. Az emberek furcsamód felkapják - egy jó fél év múlva.
- Megint van Mélyvíz Ócsárdon. Több zenekarral, több táborlakóval, több szervezéssel, több zűrrel. Kevesebb bensőségességgel.
- Szinte kivétel nélkül ott vagyunk az összes nyári fesztiválon.
- Szerdánként teremfocizunk.
- Tele vagyunk ötletekkel és energiával. Nyár végén már a harmadik albumra gereblyézzük össze a dalkezdeményeket. Többet tervezünk előre, kevesebbet nézünk hátra. Akarunk minden fontosra időt hagyni, hogy ne kelljen kapkodnunk. Próbálunk tudatosabbak lenni. Általában kevés sikerrel.
- Szilveszter estéjén Pécsen játszunk egy fesztiválon. Nem sikerül jól. Többet nem játszunk szilveszter estéjén Pécsen egy fesztiválon.


2007

- Budapestre költözés egy hónapig. Felvételek. Életünk első komolyabb stúdiója. Mi választjuk ki, mert ugyanolyan lepukkant, mint az alagsori próbatermünk. Pizzásdobozok az előtérben. Hatalmas kartondoboz a folyosó közepén a szemétnek. Használt gumiabroncsok. Otthonos mocsok. Kávé és dohányfüst. Remek szakmai stáb. Jó fej társaság. Felhőtlen időszak. A Semmi szédítő magasság az első olyan lemezünk, ami tele van hibákkal (főleg az időhiány és a kapkodás miatt), de aminél ez egyáltalán nem zavar minket.
- Elkészül a harmadik videóklipünk, a Dadog. A rendezője más világból érkezik, mint ahol mi mozgunk. Idén elsőfilmes rendező, és egy csomó díjat besöpör egy megrázó alkotással. Nemzetközit is. Még soha nem csinált klipet, de nagyon profi. A végeredmény nagyon komor hangvétel, sok fekete-fehérrel, bágyadt pasztellszínnel, kevés mosollyal. Nem pont így álmodtuk meg.
- Március közepétől hatalmas turnéfolyam. Lemezbemutatózunk. Fesztiválozunk. Nagyszínpadok, jó időpontok. Eleinte sok ember, később rengeteg. Talán öt-hat szabad hétvégénk van az egész évben. Pici nyaralás, pici privát szféra.
- A Szigeten Chris Dahl-lal játszunk közösen pár dalt. Az övéi közül is, a mieink közül is. Elénekli az egyetlen fennmaradt angol-refrénes számunkat.
- Címlapra kerülünk több zenei szaklapban is. Az újjáalakult Petőfi rádió tucatnyi dalunkat játssza. Egy alternatív tankönyvcsomag révén egy dalunk szövegét elkezdik tanítani a középiskolákban irodalomórákon, mint elégiát. A létező összes felkérésnél elmegyünk zenetévés interjúkra, és fura nemzenei magazinok zenei rovataiban is feltűnünk egy-egy vicces epizód erejéig. Félszáz interjút adunk helyi lapoknak. Sok mindent élvezünk, sok mindent szükségesnek gondolunk, és sok mindenre csak rábólintunk. Az év végén egy balul sikerült bulvárbeszélgetés után úgy döntünk, ez nem nekünk való. Többet nem megyünk olyan helyekre, ahol hét év után is az a fő téma, hogy honnan ered a zenekar neve, és az a mentőkérdés, hogy a frontemberünk miért nem lett inkább operaénekes.
- Nagy álmunk válik valóra októberben. Az együttes közös kedvence, a Muse előtt játszunk a Sportarénában.
- November-december környékén többször is szembesülünk vele, hogy több ember jönne el a fellépésünkre, mint amennyi befér a koncertterembe. Zsinórban három helyszínen is kint maradnak egy csomóan. Olyanok is, akik Kaposvárról jönnek Pécsre, olyanok is, akik Budapestről Veszprémbe, és olyanok is, akik Szombathelyről Keszthelyre. Ez egyszerre öröm és szomorúság.
- A lemezek elfogynak. A pólók elfogynak. A kitűzők elfogynak. Nincs több elővételes jegyünk sem. Mindenből csinálunk újat, de mindenből csak jó lassan, hogy ne cáfoljunk rá a saját magunk teszetoszaságára. Régebben azt mondták a zenekarra, hogy a szerethető bénázás miatt olyan harmincipszilonos. Mi meg próbáljuk megőrizni az attribútumainkat.
- December elején pihenünk három hetet. Picit elfáradunk. Nem testben.
- Karácsony előtt játszunk a fiatalkorúak börtönében, karitatívban. A raboknak a szabadságról. "Olyankor élni csak."
- A két ünnep között négy napos miniturnét tartunk. Szilveszter imprinting emlékek miatt kilőve.
- Év végén beleállunk az új dalokba. Ez már a negyedik album. Még belegondolni is fura. Mintha csak tegnap lett volna a Sárga lemez.
_________________
Titánpárt
Kar a karé, láb a lábé, láb a karé, karalábé.